Csülök repült a biciklikosárba
Pista bácsi 80 éves, ami szép dolog, annak pedig pláne haszonélvezői vagyunk, hogy hiába jelentette be pár éve a hagyományos dunafalvi partik végét, kitolta a zárórát. Alaposan. Ennek örömére idén is meghirdette a rendezvényt, amely a kerékpározók számára döcögősen indult, tekintettel a lakatra, ami az első sörivós betérő ajtaján lógott. A túlélő készlet révén azonban nagyobb megrázkódtatás nélkül kerekeztünk tovább a zsilip, illetve Szeremle irányába, jelentős bevételhez segítve a helyi kocsma tulajdonosát. A melegre való tekintettel hideget ittunk, és kihúztuk egészen a dunafalvi kocsmáig, ahol ugyancsak lendítettünk az italforgalmi adatokon.
Azért Pista bácsihoz is megérkeztünk, és bármilyen furcsa, ott is tudtunk párszor koccantani, különös figyelemmel a házigazdára és a külön utakon érkezőkre. Toppantós Pityu neve is hamar felmerült, ilyen az, ha irodalombarátok gyűlnek össze egy víkendház udvarán. A sűrűn koccanó poharak és a jó tempóban bekanalazott babgulyás pihenés helyett strandra csábította a társaság zömét, és ebben a kánikulai hőségnek is volt némi szerepe. A dunai fürdőzésben elévülhetetlen szerepet játszott a szállítmányozási feladatokat is magára vállaló Bendzsi, jóvoltából időben visszaérkeztünk, hogy szemtanúi legyünk a kemencében lapuló csülkök átváltozásának. Az ízek tekintetében felmerült a spájzolás gondolata, olyan irányba is, hogy esetleg egy-két csülök repül a biciklikosárba, de a tolvajlás elmaradt, és némi segítséggel a legbizonytalanabbak is haza jutottak, nagyjából épségben.
Baján azért még akadt bonyodalom, tekintettel a Danei’s nevű, Sugó-parti egységben való letáborozásra, ahol elemi erővel szólt a zene, rendeltünk is rendesen, de én például nem hallottam a telefony csörgését, így egyszer csak megjelent Klára (feleségem), érdeklődve: vajh’ mi lészen velem. Ebben annyi jó volt, hogy hazaértem a németek győztes góljára, a sükösdi különítmény pedig kis híján normális időben begördült a szűkebb értelembe vett hazába, ámbár úgy hírlik, valaki erősen hátráltatta a haladást, olykor-olykor irányt tévesztve.
Köszönjük Pista bácsi! Jelen tervek szerint jövőre is ott leszünk a már véget ért, mégis működő éves partin. Jó társaság vagyunk, megérdemeljük!
Sükösd/Baja/Dunafalva, 2026. 06. 20.
Köszönöm, hogy eljöttetek , köszönöm , hogy megtiszteltetek a 80. !! ? születésnapom alkalmából, június 20-án 2026 - ban. (egyébként 1943 dec. 31.-én születtem) .
Egy kis történelem Dunafalváról, a tanyai együttlétről.
Átnéztem a feljegyzéseimet és az alábbiakat találtam:
- 2003-ban volt az első tanyai találkozónk (az én első dunai túrám után), szeptember második szombatján. Aztán, megszakítás nélkül, ugyanebben az időpontban minden évben 2020-ig. . A Covid miatt kimaradt 1 év és áttettem 2022-ben május 22-re. A következő máj. 27.-én volt 2023-ban. Ezután, Gábor és Robi átvette a hagyományt - a szeptember második szombatját - én szünetet tartottam ezév június 20-ig.
- Aztán az idő múlása, (80) meg az ígéretem és a közösség kényszerű ereje miatt eljött az idő, hogy megünnepeljük a 80.-ik születésnapomat (82.5 éves koromban). Eddig csak 79 voltam. Erre az alkalomra jún 20-ig kellett várni. Ennyit az előzményekről.
Most egy-két emlék az eltelt 20 évről:
- Lali lámpafényes koncertje, elásott borok keresése, motorral a bokrok közé zúgása, Gergő tábortüzei, Sanyi kanál elégetése, sok-sok jó kaja. Keszeg sütések, volt szilveszteri nyert malacsütés (Gergőék nyerték), kemencés csülök és bab, jó bringázások-kocsmai kitérőkkel, kitüntetések átadása, és még sokáig lehetne sorolni. De ez már mind történelem, egy szép emlék maradt.
Befejezésül: Újból megköszönöm, hogy eljöttetek, köszönöm az ajándékokat. Nekem a legszebb ajándék az volt, hogy ott voltatok, újból együtt lehettünk és jól éreztük magunkat, mint egy összetartó nagy család.
Baja, 2026 június 27.